Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Száz nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
"A modern egyetemi oktatás gyakorlatilag egy olyan kutya-mentalitásra készíti fel az embert, hogy mindig a nagyobb mestert szolgálja. Az "oktatás" befejezése után ezek az úgynevezett művelt emberek mint a kutyák járnak házról házra, valamiféle szolgálatért könyörögve, ám legtöbbször tudtukra hozzák, hogy nincs betöltetlen állás, és elzavarják őket. Ahogyan a kutyák, e jelentéktelen állatok hűségesen szolgálják mesterüket egy falat kenyérért cserébe, úgy szolgálja az ember hűségesen a mesterét, megfelelő ellenszolgáltatás nélkül." /A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada/
Sir Bowring (1792-1872) magyar nyelvhez írt himnikus üzenete
"A magyar nyelv eredete nagyon távoli múltba mutat. Rendkívüli módon fejlődött és szerkezetének kialakulása arra az időre nyúlik vissza, mikor még a mai Európában beszélt nyelvek nem is léteztek. Egy olyan nyelv, mi önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött, amiben logika van, rendszer, erő és matézis, harmonikus hangzással és illeszthetőséggel. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát hordozza, mert eredetén kimutathatók a különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességéből kialakult.
Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen az idők viharai csöppnyi karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásaitól függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad, és nem vesz el senkitől.
E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb, legfénylőbb emléke. Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok egyetlen kőtömbből készült padolatait sem tudják megmagyarázni. Honnan, melyik hegységből vágták ki e hatalmas tömböket. Ám a magyar nyelv eredetisége, még ennél is csodálatosabb tünemény. Aki megfejti majdan, az isteni titkokat boncol, annak is az első tételét."
Táltosok, javasok,
Regősök és látók!
Ugye látjátok azt,
Amit én is látok?
Karddal és kereszttel
Gyilkolták a lelkünk,
Saját szép Hazánkban
Rabszolgává lettünk.
Ezer év után most
Első Szent Királyunk!
Számon kérem rajtad,
Miért ölted meg álmunk?!
Táltost miért ölettél
Szeretet nevében?
Miért hagytad hitünket
Idegen kezében?
Én leszek a dallam
Ki tovább viszi vétked.
Lándzsahegyre tűztél
Hitet, békességet.
Vazul szemét elvehetted,
De én mindent látok!
Bűnöd nem felejti
A Holdvilág-árok,
A Holdvilág-árok.
Szél sírta,
Csillag súgta,
Én csak lejegyeztem...
Nádszigeten,
Hol tündér táncol
A tábortűz fényinél,
Öreg pákász,
Talán táltos?
Fiainak mesét regél:
"Koppány testét
Egy vén tölgy alá
A Berekbe rejtettem.......
Íját, kardját,
Szellő lovát
Mind vele temettem.
Mentem volna én is vele,
Hogy szolgáljam Uramat
De nem mehettem......
Áll még a harc! -sírva tettem dolgomat.
A vén tölgy alatt,
Ott a nagy kő,
Én róttam a szavakat.....
S hogy ne feledje
Soha senki
Koppány vezért, jó Uramat
A legkisebbnek adjátok át
Féltve őrzött titkunkat.... "
Siófok, 2010.márc.22.
Érsekújvár a háború utáni években (1946-1948)
"A szlovák himnusz zenéje egy magyar népdal" („Hogyha nékem, hogyha nékem száz forintom volna; Nemcsik Pál: Zenei köztudat és nemzetiségi politika, Zeneműkiadó, Bp. 1979, 76-77.)
A népdal eredeti szövege:
Hogyha nékem, hogyha nékem száz forintom volna,
Kilincsem is, kilincsem is vert aranyból volna.
De mivel hogy nincsen, fából van a kilincsem,
Madzag a húzója.
Az én rózsám, az én rózsám a falu legszebb lánya.
Hogy ne volna, hogy ne volna, hisz én vagyok a párja.
A nézését meg a járását, a csípőjének a ringását
Száz aranyért nem adnám.
A szlovák parlament tegnap elfogfadott egy hazafiasságot támogató törvényt:
"Az új jogszabály szerint, amelynek tervezetét a Szlovák Nemzeti Párt nyújtotta be, a jövőben a felvidéki iskolák minden osztályában ki kell majd függeszteni az úgynevezett szlovák zászlót, az állami címert, az alkotmány bevezetőjét, valamint a tót himnusz szövegét. A himnuszt hétfő reggelente le is játsszák a diákoknak, és elhangzik minden hivatalos sportrendezvény kezdetén is. A képviselő-testületek tagjai - az önkormányzattól a parlamentig - pedig minden ülés elején elénekelik a himnuszt."
Forrás: kuruc.info
Egy érdekes történet a szlovák himnuszról:
Szlovákul a "Kopala studienku" szövegváltozat volt a legismertebb, és ezt a dalt keresztezték a mai szlovák himnusz szövegével azok a diákok akik a pozsonyi evangelikus liceumot elhagyták, mert kedvenc professzorukat, bizonyos Stúr Lajost állásábol elbocsájtottak. Erről azomban a pozsonyi lakosok mit sem tudtak, énekelték tovább a dalocskát magyar szöveggel.
Történt aztán, hogy 1848-ban kitört a forradalom. A pozsonyiak alaposan kivették benne részüket, bár itt német volt a lakosság többsége, szinte egy emberként a forradalom mellé álltak, többek közt a Stúr-Hurban féle ribilliót is a pozsonyi nemzetőrök verték szét Miavánál. Pozsonynak éppen tizenhárom vértanuja volt 1849-ben mint Aradnak, ám ezeket sajnos kevésbé ismeri a világ.
A forradalom leverése után a pozsonyiak mást nem tehettek, kocsmákban dúdolgattak németellenes dalokat (nem a német nemzetiségüek ellen, hanem a német-osztrák hatalom ellen tiltakozva). És a legnépszerűbb éppen a mi dalocskánk lett, amit a következő szövegmódosittással láttak el:
Szomorú disznószar, de megrepedeztél!
Talán a napon sokat sütkéreztél?
Erre jön egy német,
Bánatában téged,
simára nyalogat!
Ismerte ezt a dalt pozsonyban mindenki, és a kieggyezés után ismét divatos lett.
Csak egy adat: Pozsony lakossága 1910-ben 41% német, 40%magyar 15% szlovák!
1919-ben bevonultak Pozsonyba a cseh csapatok. A pozsonyi gimnázium tanári kara feszült hangulatban kezdte az új tanévet 1919 őszén. Néhány kollégájuk elmenekült vagy elűzték őket, néhány idegen cseh meg szlovák került közéjük, de a többség a régi tapasztalt gárda, magyar meg német igazi "pressburgerek". Csak az új állam, Csehszlovákia volt nagyon szokatlan. A tanévnyitón hallották először az új állam himnuszát. Fegyelmezetten végigállták a "cseh" részét, és már azt hitték vége, mikor felhangzott a szlovák is. De már erre felhördült a társaság! "Ez botrány! Skandallum! A zenészek a Szomorú Disznószart játszák!" hangzottak a tiltakozások.
Egy szlovák, ujjonan kinvezett kolléga könnybelábadt szemekkel fordult hozzájuk - "Igen barátaim, de ez a Szomorú disznószar - a mi legszentebb dalunk..."
Egy újabb, ezúttal asztrológiai bizonyíték a betoldott 300 évre. Mint tudjuk a Gergely naptár 72 évenként 1 napot csúszik, ezért az asztrológiai hónapok általában 20. és 23. között kezdődnek. Ha 2000 évvel számolunk, akkor már majdnem 28 napot csúszott volna az időszámításunk, viszont ha 1700-al, akkor kijön a 23.
Egy kis matek: 2010 / 72 = 27,92 1710 / 72 = 23,75
