Sir Bowring (1792-1872) magyar nyelvhez írt himnikus üzenete
"A magyar nyelv eredete nagyon távoli múltba mutat. Rendkívüli módon fejlődött és szerkezetének kialakulása arra az időre nyúlik vissza, mikor még a mai Európában beszélt nyelvek nem is léteztek. Egy olyan nyelv, mi önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött, amiben logika van, rendszer, erő és matézis, harmonikus hangzással és illeszthetőséggel. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát hordozza, mert eredetén kimutathatók a különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességéből kialakult.
Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen az idők viharai csöppnyi karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásaitól függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad, és nem vesz el senkitől.
E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb, legfénylőbb emléke. Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok egyetlen kőtömbből készült padolatait sem tudják megmagyarázni. Honnan, melyik hegységből vágták ki e hatalmas tömböket. Ám a magyar nyelv eredetisége, még ennél is csodálatosabb tünemény. Aki megfejti majdan, az isteni titkokat boncol, annak is az első tételét."
